Két szabad állat bőrébe bújva – Így készült a Testről és lélekről című filmhez tervezett, egyedi, „Álom” notesz

2016 decemberében keresett meg bennünket a Mozinet filmforgalmazó cég azzal a felkéréssel, hogy Enyedi Ildikó Testről és lélekről című új filmjéhez készítsünk egyedi noteszeket, amelyeket a szakmai közönségnek ajándéktárgyként fognak adni a film kísérőrendezvényein. 

Januárban kezdtünk el gondolkodni arról, milyen irányban induljunk el. Akkor már biztos volt, hogy a film jelen lesz a Berlinale-n, azt pedig csak remélte mindenki, hogy esélyes lesz a fődíjra, és elviszi, pontosabban hazahozza az Arany Medvét. Mielőtt elkezdtük a tervezést, megnéztem a filmet, mert szerettem volna minden ízében átérezni azt az üzenetet, amihez egy használati tárgyat kapcsolunk a filmet körülvevő szakmai kontextusban. Jól emlékszem arra az ünnepi estére, amikor mindent kidobáltam magamból, kiüresítettem a gondolataimat, leültem a monitor elé és megnyomtam a play gombot. A film máig bennem él, nagyon mély benyomást tett rám. Miután megnéztem, írtam egy rövid emailt a filmforgalmazónak: Ehhez a filmhez nem lehet noteszt tervezni. Így indult el a nagy munka.

Enyedi Ildikó egész eddigi életműve, beleértve legújabb filmjét, magasra tette a mércét. Az egyéni interpretációinkból olyan vizuális megjelenést akartunk megálmodni, ami túllép azon a szimpla gesztuson, hogy a filmben szereplő szimbólumok valamelyikét megjelenítjük egy használati tárgyon, jelen esetben, egy noteszen. A Testről és lélekről című film számomra a szabadság élményének precíz és tűpontos definícióját adja az egyéni életek szintjén, a társadalmi elvárások keretei között, egy globális, ám határokkal terhelt rendszeren belül. A véres és primér valóság helyszíne igencsak realista módon egy vágóhíd, az a világ, ahol pedig valóban szabadok lehetünk, nos, csak az álmaink. A film számomra egyik fontos üzenete, hogy a szereplőknek vannak álmaik, így tehát van remény is. Erős ellentétek: az állandó termelésre berendezkedett társadalom, ami folyton zabál, ha etetni kell, ölni is kell, monoton halálok, roppanó lábszárcsontok, szivárgó vér, empátiával bíró vágóhídi munkások vs. a természet háborítatlan lényei, amik friss vizű patakból veszik magukhoz az életerőt, így adva enyhülést a nézőnek. Az erős test-tetem manifesztációk között pedig ott éldegélnek az érzelmileg csonka főszereplőink, akik lélekből élik túl a napjaikat, szótlanul, összetartozóan, álmaikban, szarvasként. Ennek értelmében az volt a legfőbb kérdésünk: hogyan beszélhet egy füzet testről és lélekről?

DSC_9092_m_72

Elkezdtünk tehát azokban a testhez, lélekhez kötődő karakteres és szimbolikus terekben mozogni, amiket a film is használ: a vágóhíd és az érintetlen erdő világa. A főszereplők látszólag az álmok és az ébrenlét tereiben mozognak, ugyanakkor ez a két világ a mindennapok megélésének két útját is reprezentálják. Az egyik az izolációé, ahol idegenként mozogva, legátolt emberi érzésekkel, lelki sérültként és testi bénaként élünk. Ez a felvilágosodott, modern ember egyfajta Oidipusz története, akiben az érzések, intuíciók, ösztönök helyét felváltja egy másfajta működés, ahol a lélek testté, az élet egy képletté konvertálódik. Ezt a világot a vonalkód modern kuturális jelképével azonosítottuk. Az önáltatás feloldása itt az ébrenlétből való menekülésként jelenik meg, ezért a vonalkód mintázatának szövetébe beszivárog az álmok világa, és erdővé alakul át, egy olyan kollektív lét-térré, ahol a szarvasok az újra szabad, önmagát megélő ember szimbólumai. A notesz könyvtábláján vaknyomással jelenik meg a sematikus vonalkód-erdő, melyre a szabadság ethoszaként a tündöklő agancs korona került. A vaknyomás mint technika különösen jól illeszkedik a film témájához, körvonalat ad, megmutatja a sziluetteket, de szabadon hagyja a vászon felületét, olyan rajzolat, ami test is, lélek is, és lélegezni enged.

DSC_9088_m_72

Ahogy haladtunk előre a tervezési fázisban, kialakult, hogy egy könnyű noteszt szeretnénk, egy finom kis esszenciális dolgot, ahol az apró részletekbe, felületi játékokba nagyon bele lehet szeretni. Kiválasztottunk egy igen szép, fehér, volumenizált 80 grammos Munken papírt, és meghatároztunk egy gerincvastagságot, ez adta ki, hogy hány lapból álljon. A notesz tervezésekor a fontos szempontok egyike volt a tárgy arányainak megtalálása, a kiindulópontunk a film vetítési méretarányai voltak: 1:2,35. Fekvő, hosszúkás formában gondolkodtunk, azonban az eredeti elképzelést végül technikai okokból módosítottuk, mert a használat során az túl keskenynek, kevésbé praktikusnak bizonyult. Nem lehetett volna szépen síkra nyitni, amiről viszont nem akartunk lemondani, így a végső méret 9×16 cm lett. Hasonlóan hosszúkás arány, egy köztes állapot, már nem zsebnotesz, de még pont akkora, hogy szívesen hordjuk magunkkal. A film története pedig valahogy megkövetelte, hogy legyen a tárgynak tartása, tehát ne puha kartonborítóval dolgozzunk, hanem egy vékonyabb keménytáblával, amire majd a vaknyomás és aranyozás kerül.

DSC_9067_m_72

Régi vágyam volt, hogy kipróbáljunk egy olyan könyvkötészeti megoldást, ahol a cérnafűzött könyvgerincet tartó előzéklapok nem is léteznek, a könyv teste csak hátul van rögzítve és beragasztva a könyvtáblába, így a gerinc szabadon látszik. Ezért volt lehetséges, hogy a notesz fedelének a belseje is vászonnal legyen borítva és különváljon a könyvtesttől, így önálló életet éljen. Apróság, de ez is a szabadság egy foka egy tárgy funkcionális életén belül.

DSC_9069_m_72

A tervezés közben hetekig dilemmáztunk azon, milyen színű vásznat válasszunk, ami illik ehhez az összetett történethez, szép rajta az arany prégelés, és úgy járul hozzá a végső összképhez, hogy mégis háttérben marad. Legalább három verzió volt, amit sorra elvetettünk, mert mindegyik szép volt ugyan, de egyik se volt jó. Végül megtaláltuk ezt a nehezen meghatározható színt, mi mentának hívjuk, és meggyőződésem, hogy ez volt a legjobb döntés.

DSC_9062_m_72

Amikor a noteszek kivitelezésének a fináléjában voltunk, és már elkészültünk az arany prégeléssel, lélegzetvisszafojtva vártuk a Berlinale-ról érkező híreket. Úgy adtuk le a noteszeket a megrendelőnek, hogy már tudtuk, a hatalmas sikert aratott, Arany Medve díjat elnyert Testről és lélekről című film sajtótájékoztatóján fognak először debütálni az általunk készített tárgyak. Számunkra fantasztikus élmény volt ez a munka.

DSC_9056_m_72

Kezdetben az „Álom” füzetnek keresztelt noteszeket nem szántuk kereskedelmi forgalomba, hiszen konkrét megrendelésre készültek. A nagy érdeklődésre való tekintettel viszont újragondoltuk, és a Mozinettel történt közös döntés után, újra készítünk belőlük, a webshopunkban korlátozott számban ismét elérhetőek.

Szerző: Baglyas Erika, Szörényi László